Csete Balázs Általános Iskola - Jászkisér
"Azok a szép napok..."
Abádszalókon táboroztunk
Ma reggel arra ébredtem, hogy bizony itt az ősz, még az ablakon keresztül is érezhető, hogy dermedt-hideg odakinn minden.
Visszabújtam hát kicsit a jó meleg takaró alá, és azok a forró-önfeledt napok jutottak eszembe, amikor az aerobicos gyerekekkel Abádszalókon táboroztunk.Kicsit döcögősen indult a dolog, hiszen a mostani pénztelen világban nagyon úgy festett, hogy az idén nem tudunk elmenni. Ekkor döntöttünk úgy, nem hagyhatjuk annyiban a dolgot. Ezek a gyerekek bármilyen iskolai-városi rendezvény van, legyen reggel, este, hétvége, hétköznap, hideg vagy forróság, szülőkkel együtt, mindenütt ott vannak. Szépen fodrászolva, csillogva-villogva, mosolyogva, keményen koncentrálva helytállnak mindenütt, bármely rendezvény egyik garantált fénypontjaként. Igazán csak az tudja, aki benne van, hogy ez az elegáns könnyedség mennyi munkát, kitartást, a családok részéről mennyi türelmet kíván. Nem beszélve Szereminé Andika néniről, aki a csoport vezetőjeként rengeteg energiáját-pénzét-szabadidejét áldozza föl a jó ügyért...
Ezért döntöttünk úgy, hogy ezek a gyerekek, ezek a családok megérdemelnek egy kis jutalmat, megpróbálunk hát minél kevesebb pénzből, minél szuperebb tábort szervezni nekik.
Nyakunkba vettük hát a várost, megkerestük az intézményeket, ismerősöket, elmondtuk a terveinket, és láss csodát!!!! A pénztelenség, válság ellenére még midig vannak emberek, akik áldoznak a gyerekekre, a jó ügyekre!!!! Meghatottan tapasztaltuk, hogy szépen lassan összecsordogált az a táborra való. Addig osztottunk-szoroztunk, hogy a valódi ár 1/3-áért tudtuk meghirdetni a gyerekeknek az egy hetes nyaralást!!!
Így aztán augusztus 1-jén autókba pattantunk, és irány az abádszalóki MÁV üdülő!
Etuka néni a szokásos kedvességgel-türelemmel fogadott minket, újra meg újra megállapítjuk, hogy aranyba kellene őt foglalni. Nem tudunk tőle évek óta olyat kérni, amit maximális sebességgel-hatékonysággal meg ne oldana - mindezt mosolyogva! Egyszerűen tüneményes!
Amint betettük a lábunkat, tele lett a ház zsivajjal, ágyakat húzó-vonó gyerekekkel-nevelőkkel. Szegény gondnok bácsi hiába is titkolta, szerintem lábon kihordott egy infarktust, mialatt segítőkészen részt vett a rendezkedésben (mentette, ami menthető...), de némi káosz és rengeteg nevetés után szépen kialakultak a szobák, mindenki azzal lehetett, akivel szeretett volna.
A pakolás fáradalmai után jött az első fejedelmi ebéd, a szakács nénik szokásukhoz híven szuper kajákat alkottak, állandó támadásokat indítva kilóink ellen. Egész héten kívánság szerint főztek igazi házias kosztot, itt még a híresen rossz evő gyerekek is rendes adagokat fogyasztottak! (Én pedig életemben másodszor is megettem a lebbencslevest... először tavaly ugyanitt…)
Ebéd után irány a part, első nap óvatosak voltunk, mondván biztosan hideg a víz, csak lesétálunk. Miután azon kaptuk magunkat, hogy minden gyerek a feje búbjáig vizes, úgy tettünk, mintha direkt szokásunk lenne ruhástul fürdetni a gyerekeket.
Másnaptól aztán egy lépést sem tettünk fürdőruha nélkül, az időjárás kegyes volt hozzánk, a nyár egyik legjobb hetét fogtuk ki. Délelőttönként érdekes programokat szerveztünk, pl. a helyi hagyományőrző szakkör népi játékokból tartott nekünk játszóházat-versenyt, ahol gyermekeink jeleskedtek. Mindenki kipróbált szinte mindent. A jelenlévők nemigen felejtik el Andika néni hordólovaglását, Angéla néni gólyalábazását és Viki nénit, amint még a susnyásban is rendíthetetlenül terelgeti egy pálcával a fém bicikliabroncsot...
Voltunk a világhírű helyi babamúzeumban, ahol a Föld nemzeteinek népviseleteibe öltöztetett, méretarányos, élethű babák tömege kápráztatott el minket!
Nagy élmény volt a számháború, rengeteg nevetéssel és esés-fekvéssel fűszerezve, ahol is az idősebb generáció (Angéla néni, Viki néni...) egy ideig sikeresen helytállt az ifjak közt, de sajnos a túlerő győzedelmeskedett fölöttük. Rókavadászat, sportprogramok, vetélkedők, szóval minden, amihez kedvük volt...
Délutánonként benépesült velünk a part, egész délután a vízé volt a főszerep. Meg nem erősített források szerint többeknek úszóhártyája nőtt, néhányunknak pedig vízköves lett a háta, bár szerintem ez nem igaz. A nevelők élő bólyasorként működtek. Mihelyt a víz közelébe értek, matracra pattantak és a "csak a testemen keresztül" elvet alkalmazva felügyelték a biztonságos mederben való tartózkodást, miközben mellékhatásként csokoládébarnára sültek.
Editke néni jósdája folyamatosan üzemelt, közben állandó röplabda derbik mentek és egy-két közös lángosozás - hamburgerezés - jégkásaivás - fagyizás is belefért a keretbe...
A naplemente többször is a parton ért minket, fényeit mindnyájan hazahoztuk a szívünkben. Az esti séták, bolondozások mellett óriási élmény volt a disco, az Irigy Hónaljmirigy koncert, és az Edda koncert, ami igazán nagy durranás volt mindnyájunk számára.
Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó közös tábora ennek az aktív-sikeres közösségnek. Feledhetetlen hét volt, büszke vagyok hogy a részese lehettem.
Azt hiszem nem én vagyok egyedül, akinek a szürke reggeleken, a takaró alatt összegömbölyödve átmelegszik a szíve a szalóki nyárra emlékezve.
Köszönet a lebonyolító nevelőknek:
Szereminé Járvás Andreának, Hajdú Lászlónénak, Hajnal Csabánénak, Iván Viktóriának.
Óriás köszönet és az aerobicosok "mosolydíja" illeti támogatóinkat:
- Hajdú László polgármester urat és a képviselőtestületet,
- Kiss Lajos igazgató urat,
- Farkasné Szabó Esztert és a MÁV FKG Kft. szakszervezetét
- az A-híd Zrt-t,
- Szüle Sándort és a Természetjárók Egyesületét
- Gyulainé Marikát, Stoszekné Erzsikét, Borbásné Esztikét, ifj. Borbás Józsefet.
Berenténé Fazekas Angéla
szervező-lebonyolító nevelő
Elérhetőség |
 |
 e-ellenőrző |
 |
 |
|